Álmatlan éjszaka

75777aversek19•  2021. március 25. 22:05  •  olvasva: 223




Álmatlan éjszakán a
holdsugár fátylán át,
emlékeim visszatérnek,
s vágyaim újra égnek.



Álmatlanul földre fekszem,
az éjszaka hívott engem.
Éjszakának dermedt csendjét,
lelkem vágyta, hogy megpihenjék.



Felsajdul a régi emlék,
felednélek, ha tehetném,
éjszakának hívására,
álmatlanul álmot vágyva.



Lelkem tükrén holdsugár,
biztatóan rám talál,
mosolygása, szelíd fénye,
megnyugvásom megidézte.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

75777aversek192021. március 26. 14:36

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

Mikijozsa2021. március 26. 12:30

nagyon szép föleg az utolsó strófa, grata

75777aversek192021. március 26. 11:11

@cseprozsika: Köszönöm szépen kedves Rózsika.

cseprozsika2021. március 26. 08:37

Gyönyörű vers, gratulálok szeretettel kedves Anita!❤️