Mikor eljön a reggel

Álmomba szárnyalok, hol
kis patak vagyok.
Sűrű erdő közepén fényt
látok.
Kergetem a lepkéket,
hol fáradtam a fa tővébe
üldögélek.
Virágot szedek a mezőn,
illatukat magamba szívom.
Egyedül vagyok mégis
boldogság van a szívembe.
Nézem a napot, és melegét
érzem, este a csillagokat
bámulom.
Nem látok senkit, mégis
úgy érzem, mintha a szereteim
velem lennének.
Kicsi ház az erdő közepén,
ahol menedéket találok
a világ zaja elől.
Álomba ringat a szellő
zenéje, és a virágok bódító
illata.
Szemembe süt a nap,
eljött a reggel.
Búcsút intek a gyönyörű
álmomnak, visszatérek a
valóságba, ahol nem
minden olyan szép,
ahogy megálmodtam.