620620620777 blogja

Rohan az idő, és a halál,

szép élet tova száll.

Bekebelezi azokat

kik figyelmetlenek.

Mindig mozgásban van,

nem kérdez, és

nem is felel.

Nem fáj a halottaknak,

de kik itt maradnak

fájó szívvel, és

könnyekkel küzdenek.

Nem tudni hol jár, kit

elvitt, de a

remény ott motoszkál, hogy

egyszer ismét ránk talál.

Elvitte a halál vonat,

test nélkül bolyong a lélek.

Megszokni lehetetlen,

és egy fény sugarat keresel

az égen, hogy elmondjad,

nem volt szép tőled,

egyedül hagytál reményt

veszve, pedig voltak még

közös tervek.

A halál

E szó hallatán mindenki megborzong.

Pedig valós, és mindenki

elhessegeti még a gondolatát is.

Ki tudja mi a halál, valaki karmának nevezi

ami büntetésként szolgál.

Senki nem tudhatja biztosra mikor, és

mi lesz a jutalma.

A halál lehet egy olyan dolog

ahol mindenki

boldog.

Vagy égő tűzön végzi a

sok hazug, és aki másokat bántott.

Felfoghatatlan, de létező dolog,

vagy tévhit mint megannyi

más e világon.

A világon túli dologról még senki nem

számolt be, így félni tőle természetes.

Pedig mindenki eltávozik egyszer, és

az sincs kizárva, hogy akkor lesz sokkal

jobb élete, vagy megszűnik végleg?

A lélek tovább száll, vagy az is az

elme játéka?

Az élet iskoláját ha akarod,

hanem ki kell járnod!

Gyerekként megfigyelsz, és

megszívlelsz mindent amit

bele pakolhatsz a lelkedbe.

Ezzel az útravalóval kezded

a nagybetűs életed.

Az alaptermészeted vagy

segít, vagy elront mindent.

Megpróbálsz alkalmazkodni,

vagy sikerül, vagy nem.

Keresed a boldogságot, és

a szerelmet.

Annyira szeretnéd, hogy

néha belebuksz, aztán

újra, és újra kezded.

Családot alapítasz, és akkor

jön az igazi lecke, megfelelni,

jól csinálni, és mindig

észnél lenni.

Alkalmazkodást megtanulod,

ha érdemes, mert van

olyan ember ki kihasznál.

Az öröm, és bánat kiséri

léptedet, de ez is a lecke

része.

Hamar telik az idő, és

eléred azt a kort, hogy vissza

emlékszel, hogy milyen drága az idő,

és amit akkor kihagytál, már pótolni

lehetetlen.

A jegyedet megkapod az

élet tanítójától, osztasz, szorzol,

és kivonsz, mert élni muszáj,

jól, vagy rosszul.

A rolót lehúzod, és akkor

békésen lehunyod szemedet.

Kisfaludy Erika