Valami Ami

Jön néha,csak folyik,Forrás csobog ma is.
Léleknek szomjat olt,
Embernek mondja holt?


Se keze,se lába,
Csak Van a Világba.
Él e mégis?...csak onnan tudom,
Ha megszólal,tollam fogom.


S lesz belőle madár, papírrepülő,
Suttogó virág, égre virul-Ő.
Sóhajtó óhaj, bár lehetne...,
Kerek erdő kincsét,közzé-tehetne.


S volna tenyér arcon,
Mosoly a szemekben,
Levél vízen sodró,
Hegy a mélybe vetve.


S bár remegne hullám
Szavaitól bennem..
Bár ehetne számból
Múzsaként a tenger.


S volna egy a kettő,
Lehetne fát metsző...
Tenne felhő árba,
Bíbor nyoszojába.


Rózsahabos reggel
Isten lenne Ember.

~~~~~¤~~~~~

SzemVillanás


Szemed tavában tűnődő tekintetem
Tétova tudásból hömpölygő látomás.


Benne vagyok, s már sodródni volna jó veled, mint kicsiny papírhajómás.


Tetszik ez a végtelen, esztelen, de 
mégsem reménytelen tovatűnés.


Lehetne té-tova-teve háton,
kétpúpnyi stabil-Zen-zötyögés.


Csillámló pillantásod oázisa 
szívem mirhája, balzsama.


A mi szerelmünk végtelen,
s csillagok világának hajnala.

********************!!*!!*******************
20 éves örökség


Az Egy,
Ki engem választott,


Szerelmével elárasztott.
Adott annyi kegyelmet,
Mit ember csak remélhet.


Adott könnyeket,
Mi bárkit megmenthet.

Adott türelmet,
Míg mindent bevégzett.


Adott mosolyt is,
Hogy bírjam erővel.
Adott madárdalt
Zöld erdővel.


Adott..szívemből
Felszálló sóhajt.
Adott álmokat,
Mit Ő óhajt.


Adott új utat,
Szépen járjak ott.
Adott szavamnak
Kikelő magot.


Adott.. hajnalon 
Kinyíló virágot.
Adott aranyat,
Öntözzek világot.


Adott társat is,
Hívom csöndesen.
Adom szívemet..
Érte létezem.