43Valeria blogja
GondolatokCserépedény léted
Cserépedény léted Cserépedény léted nagyon törékeny. Ahogy múlik az élet lepattog egy kis máz, csorbul a fűle, vagy a száj. Mikor már repedez, szivárogni kezd az életed, s ha eltörik, vagy meghasad, életednek vége van. Kifolyó lelked a végtelenben megmarad. Nézzd meg jól, mit végeztél, edényedbe mit ültettél, lesz e jövője a magnak: mit vetettél Míg ép az edényed, változtathatsz élteden, nem késő, hogy megtegyed, szívedben legyen
másoknak?!
mindig Szeretet.
Decemberi tavasz,
Hóvirág
Kidugtad kis fehér fejed,
de nincs még itt a
kikelet.
Kicsalt a vén december,
fogja is a fejét, mert
nem gonosz ember.
Kicsiny virágod
bántos, nem néz az Ég
felé, földet kémleli örökké.
Szerényebb virág vagy,
mint az ibolya, őt
elárulja finom illata.
Ne bujjatok ki virágok,
ne fakadjatok rűgyek,
fagy éles késivel
okozza halálotok.
Mikor eljő majd a
kikelet, ki örvendezteti
meg árva szívemet, ha
hisztek a vén decembernek!?