Ezerszíngomba

ezerszingomba•  2024. május 12. 03:38

Csak hallgatnálak

Csak hallgatnálak én.

Nem pakolnám össze a lakást

s tőlem összezörrenhetnének

a koszos tányérok a polcon.

Csak függnék szavadon,

mint kötéllé font, puha gyolcson, 

tekintetem szavadat inná

és valahol muzsika szólna,

mintha a lét táncolni hívná.

ezerszingomba•  2024. május 11. 22:43

Te érted

Önbízó nevetésed szomorkás mosollyá lohadt

és próbák százai festenek arcodra árkokat,

csak az a tükör él, ott csillog még széles ég java,

bujkál, bukkan, lappangva szólna halkra fordult szava.

 

Te érted a fűszál ma egymással hogy s miket beszél,

engeded megkopni bőröd, ha homokot fúj a szél,

hallgatsz, hunyorgó arcodon szelíden csend pislákol,

holdfénnyel a remény lassúdó pilládon világol.

ezerszingomba•  2024. május 11. 21:39

Öreg óra ketyeg

Valahol a szekrényben öreg óra ketyeg,

látod, jól van ez így,

elringatja álmod

és benne ritmust nyer esetlen, rest életed.

 

Kese hajakkal csókos, forró szelek jönnek,

rádión trilláznak

hiú, vad dáridót,

s nyakakba jármot, apró csengettyűset kötnek.

 

Vén ajtaját vasakkal zárd most szoros kulcsra,

feszít a sötét ma 

odabenn, tán veszít

s szűköl míg tüdőből futja a kusza szuszra.

 

ezerszingomba•  2024. május 11. 20:55

Kivirít a rozsda

Szűk keretek, elnyűttes köntösöd kemény,

kendőzetlen arcod láthatatlan remény,

villanó fénypászma, csalóka adag,

elrejtett, nagy játszma, félő, olvatag.


Matató hallgatás fojtogató bilincs,

kincs a kék tisztaság, törött ajtón kilincs,

kivirít a rozsda, indákkal kacsint,

krizokolla bizalma tükrökkel abszint.

ezerszingomba•  2024. május 11. 20:26

Valahol vagy

Valahol vagy, árnyék csak talán,

átsüt a nap borostyán falán,

valahol lélegzik zümmögve egy méh,

halk dal az, hallom én, talán te is még.


Villám, hasad valahol a nap,

villódzó robbanás, hallgatag,

pattan valahol, szakad, megfeszül,

lehullva visszhangzik bent, legbelül.