Ezerszíngomba

Az anyákban főnixvér folyik.

Míg lopott mámorban

lánggal álmodik,

hamuból támad, égig ér,

morzsából épül újra 

a kenyér.

Festettem volna tűz-csipke eget,

galagonyás dombot, kék kökényeset.

Duna-parti fűzfa odván borút,

messzi völgyet, hegyet, ködösen domborút.

Ráncos tölgyek erős, szélcserzette karját,

erdő szélén kéküstökű csormolyának sarját.

Valót híven adtam volna vissza,

vonások a síkon - üres kulissza.

Ezer meséjű álomtájnak bája 

esetlen bukdácsol, ceruzába zárva.

Váratlan ütésre ecsetté lett a szó,

szívről fakadt krétarajznak gondolatot adó..