Ezerszíngomba

Sértődött gyerek tüskés talpát,

megpörkölt csiga behúzott szarvát,

szavaidat

úgy nyalogatod.

Nem baj, csak meghaltam épp,

egy pillanatnyi pokol-pánikba,

belebukott

múlt kirakatod.

Itt járt a szél, támadott, tombolt.

Nekiesett gubancos ágnak.

Régvárt fésűje volt

összekuszált tájnak.

Itt járt a szél, sivított, nyögött.

Hegybe vésett vércsokros fák

kristályos égbolt mögött

karcolatként őrzik nyomát.

Sima a lég, langyos, ledér,

áttetsző gyantába öntve.

Szélről gallyszőnyeg mesél

s fának lerázott gyöngye. 

Köd pöfékel,

tág huzatnak sajgó bütyke,

madárraj ma a soros kotta

ménkű ha csap göcsös bükkbe.

Tél köhécsel,

pihenő barka szöszös ökle,

billeg cserregve ökörszem

aszott indán lappadó tökre.

Tó könnyével

párhuzam a fagyöngy tükre, 

ott figyel egy pelyhes ágon, 

talán a mindenség küldte.

Gyűjtögettem.

Fontoskodva.

Pontos bizonylatról

folyton gondoskodva.

Eltelt. Íme,

itt van velem

életzsákom gyöngye,

küzdelem, szerelem...

pillanatok

feltekerve,

percek, órák sorra

rejtve farzsebembe,

gombolyagjuk

tenyerembe,

emlékhabjuk kapcsos

könyvbe reteszelve.

Jön velem mind!

Majd elviszem,

most, mikor a túlpart

már csónakot üzen.

Ágyam körül

állnak sorban...

Gyorsan! Készülékem

gombját még hadd nyomjam!

Kísérjen el

csak még e kép:

sürget a küszöböm,

magányom szűnni lép.

De belém tép:

foszló lélek

kezében nem tarthat

földi képet! Félek.

Hová mentsem? 

S főleg hogyan? 

Az idő őrült ló, 

csak vesztébe rohan. 

Halál rám vár 

karcos karral.

Képtelen engedem, 

nem küzdve már daccal.

Nem kiáltva.

Hisz ha visz is

a Styx mohó, iramló 

árja - csak hiába:

láthatatlan,

gyűjteményem

nektek hagyom hátra.

Ti vagytok letétem:

míg nyomom

bennetek fakad,

s él színemnek álma -

mi volt, örök marad.

A főzés gombnyomás csak,

kiválthatja bárki ujja.

Nincs helye kavarásnak.

A legjobb aroma

titkos receptjét már

senki sem tudja.

A gép számol helyettünk.

Fordít és ír is, ha kell:

gondolata mindig logikus.

Gyerekbiciklink 

csakis párnázott,

szigorúan ergonomikus.

Minden jobb lesz, kényelmes - és mi?

Mi az amit a

technológia megtanít -

felejteni, félni?

Üres lépcsőkön felfelé haladva

magányos egyen-életet élni?

(Zárom soraim,

megyek a netre e-mailt nézni.)