Ezerszíngomba
Gyerekképzetek
Látom a levegőt!
Kiáltottam.
Egyértelmű volt a csoda.
Reggeli fényben
üvegfényörvény,
folyt tova
a szoba
termikben
hullámzó pora.
Mennybe benézhetek!
Megálmodtam.
Ebírszáron csomóról csomóra.
Bábként elfeküdt
az egymásba kapcsolt
sok csíkosélű fűszál.
Zárt kapuk alatt a remény
azóta
betokozódva kószál.
Köt-ő
Köt a szó
köt az illő
köt a jó
köt az idő
köt csak köt
képtelen
egységet
kettőnknek
a jövő.
Nincsen erő,
szorít a cipő
fűzőnek
gúzsa ma
múltba vesző.
Bomlik most már -
oldja az idő.
Így vagyunk egyenlők
Neki sikerült.
Mert az apja
benne van
abban, amiben
én nem.
Neki sikerült
és nem nekem.
Sorsot verhetem.
Tényleg sikerült?
Kétlem.
Mert sikerült-e
neki a lényeg?
Vagy ha majd
nekem sikerül,
előre mégis
igazán én lépek?
S ő baktat csak majd -
siketül.
(Egy felvételi margójára)
Te tudod
Minden rajtad múlik,
nincsen az a fűszál
hangyaként húzódva
belekapaszkodjál.
Minden rajtad múlik
hova tedd hova ne,
merre van az arra,
voksod mire add le.
Minden rajtad múlik
cérnaszálon függve
döntesz erről arról
semmire esküdve.
Minden rajtad múlik
háló nincs mögötted
túl fiatal az egy,
más időtől töppedt.
Kétségbe
Minden csak kulissza
mint szomjas kő
úgy issza
elmém a véltet.
Lelkemet megette
mi bennem nő
rég tette
mi az mi éltet?