Víz ölel körbe

Víz ölel körbe magányos követ,

a szirten szerte cseppcserép fröccsen,

szelíd hangja száll partokra halkan,

elhal, elnyugszik, tompán megpihen.

Szendereg arcodon a pilledt ránc,

orrodban lassún a lég muzsikál,

barázda bújik mély gondolatban -

hagyd a szertelent, magával vigyen.

Kezedre sugár hajt álmos fejet,

megbújik míves kapuja alatt,

s mint gubóban a báb, elalszik már,

piros gyümölccsé érik sok igen.