Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vadbirs
ezerszingomba• 2024. november 29. 14:41 • olvasva: 34
Birsalma nőtt odafenn
a dombok tövises bokrai között,
fenn a borbolyatarka bánya
szikláinak szürke, szaggatag hűs árnyán,
hol kökénnyé kéklett éjjel a köd
és sárga őszirózsáidat lágy
csokorba szedte a hajnali fagy, ó anyám.
Babérzöld sötétek mögé bújva
felfénylett olykor szerényen,
mint rongyok halmán villan a kincs
és hínárban csillog az aranygolyó.
Foltos volt, heges, aprócska is talán,
de rámragyogott
és derűvel derengett bőre alatt az illatozó talány.
Callypso2024. november 30. 23:21
Mélyen szép ez a vers, csendes elismeréssel gratulálok hozzá!
Angyalka732024. november 30. 15:35
Imádom a birskörtét is. :)))
Nekünk is terem itthon, varázslatos gyümölcs :)
Versedet örömmel olvastam.
Szeretettel kívánok boldog várakozást és készülődést az ünnepekre.
Üdvözlettel Melinda
kevelin2024. november 30. 10:22
A Birs mindig hibás ennek ellenére ha látnék egészségest megvenném.Negyven évig volt birsfánk nosztalgiáztam versednél.Nagyon szépen írsz.
skary2024. november 29. 15:09
:)