Te érted

ezerszingomba•  2024. május 11. 22:43  •  olvasva: 47

Önbízó nevetésed szomorkás mosollyá lohadt

és próbák százai festenek arcodra árkokat,

csak az a tükör él, ott csillog még széles ég java,

bujkál, bukkan, lappangva szólna halkra fordult szava.

 

Te érted a fűszál ma egymással hogy s miket beszél,

engeded megkopni bőröd, ha homokot fúj a szél,

hallgatsz, hunyorgó arcodon szelíden csend pislákol,

holdfénnyel a remény lassúdó pilládon világol.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gyorisandor2024. május 12. 06:43

"kis Balázs" elaluszik.

skary2024. május 12. 04:45

jah énértem de amúgy nem értem :)