Tavaszi tánc

Boglárkafejek, ha táncolnak a réten,

s fényből köt filigrán csokrot birsre a nap,

repkénycsipkék kúsznak nagy szőnyeggé kéken,

égszikrára pattog ezer zöld, dalra kap.

Fűcsomókon nyüzsög, dong, döngicsél bimbón,

lázba feledkezve, buzogva az élet,

megpihen a karcsú hagymaszálon, ingón,

ott marad ékkőnek, kedvedért tán, véled.

Táncos örvény sodra lendíti határba,

karikáz kerengőn túl a mezők sorján,

bűvölt igézetben, tátott szájjal várva,

merenghetsz majd tovább futó idő sorsán.