Szelíd vizek

Mint szűrt vaj széled a víz ujjaim között,

se nem bársony, sem selyem, inkább ködanyag,

hűs zöldárnyakkal hallgat alattam a mély,

iszapban pihennek hínárruhás halak.

Most nagy, szelíd ívű hullámdombok jönnek,

hátukon barnatarka pihetoll lebeg,

kék szivárvány távol a horizont széle,

aranyló pacák rajta csillámló hegyek.

Kései szúnyog még tükörképén ámul,

nyűttes szárnyával lassan, ráérőn rezeg,

hajszállábaival egybeforr a hártya,

minden-semmi határán megadón rebeg.