Roncsálom

Álmodik szétfoszló utakról,

szélvédőjét könnyeső mossa,

ablakain volt kacagás kong,

földbe vágy a lehulló rozsda.

Itt hagyták. Málló zománca sír,

gumijába fagy foga harap,

hőség feszíti csavarjait,

rongyos vásznára a szél lecsap.

Alvázán nyársarjak fakadnak,

motorrácsán párna a moha,

levelek kúsznak láncaiból,

atomokként már pöfög tova.