Régi ősz

Este párát lehelt ránk a kocsiablak

és csattant keményen mögöttünk az ajtó,

bent béke volt, út surrogott alattunk csak,

sötét csend és naspolyával telt szakajtó.

Alvó burkában a bezárt tér álmodott,

kamrában lengő almaillat daláról

s koccanós diókba bújt előlünk az ősz,

lábainkhoz hullott fanyarszín faágról.