Nyárígéret

Még hűvös leng a fák lombja között, 

hársak árnyán éjfoszlány, még fázom,

zöld azsúron a jó fény még törött,

de benne már aranyló a lábnyom.

Magányos székek szívják a napot,

gyűjtenek parázslást alvó téren,

ölükbe most viaszként olvadok,

huncut nyár szele játszik az égen.