Nyanyóka

ezerszingomba•  2023. február 16. 12:35  •  olvasva: 83

Sötétben 

hajnal jött.

Hívtak, ébredtél.

Nem vártál meg,

csak sietve mentél.


Annyi idős vagyok, 

mint mikor Te 

Nagyanyámmá lettél.

Titoktudóként hogy

cinkosan szeressél.


Kamasz voltam,

hátulról kettőnk

után fütyültek a fiúk.

Panaszomban oly 

sokszor voltál te a kiút.


Szeptemberben 

krétaszag nekem 

mást jelent, mint másnak:

üzeni melegen, 

gyere hozzám, várlak.


Gyermeklelked intett,

kissé meglepődve:

Felnőttél hirtelen, vége. 

Most taníthatod az

utat véghetetlen égbe.


Bámulom hitetlen

fekete hajszál, hogy tekereg

horgolt terítőbe.

Rámhagyott meseként

lett tán beleszőve.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!