Kérés

Simogass ársodrott, fázó szirommal,

nyurga gesztenye enyvcseppes új rügyén

tavaszszőtt hálódban vétlen fondorral

less rám félőn, mint félrenyűtt oxigén.

S ha szél éledne csapdosó rojtokkal,

ne hagyj megázni kócrafútt jegenyén.

Takarj be zuhanón omló homokkal

patak fémárnyú, abszurdkék türkizén.

Lárva leszek akkor, kicsi és hideg,

létszálakból font lombgubóba zárva,

fövenyed súlya fejemen ködsüveg

átrejtem magamat hársteli nyárba.