Ezerszíngomba
VersBúcsúsugár
Búcsúsugár simul repedt nyírfaháton,
kikerics a csillag elnyugodó lápon,
varjútollba kékes fény sugara harap,
bágyadt légbe lódul, visszariad, marad.
A tóra most sárga csónakhadak szállnak,
bennük csepp a tükör készülődő nyárnak,
hideg vizet mélyből titkos forrás fakaszt,
próbálkozhatsz, látod, nyarat mégse maraszt.
Komló variációk
I.
Komlik a komló, pendelye zsindely,
bomlik, kifeslik, keresve ízlelj,
futna csak fázón, magasba fonva,
levél ruháján borostyánt forrna.
Komlik a komló, zörögve görög,
földzene szólna, zengnek a rögök,
szemét lesütve hallgatja a szél,
dalolna mámort, bolondra beszél.
Komlik a komló, száll a pendely,
feslik, kibomlik, állig zsindely,
futna magasba, zászlót bontva,
báli ruháján mámort forrna.
Komlik a komló, pörgőn, zörgőn,
zenél a föld is, röggel görgőn,
szemét lehunyja, hallgat a szél,
dalol ma mámor, balga, remél.
Tűzre dér
Nyár tüzét szerettem, izzó fények között,
lankákon lesek most felgomolygó ködöt,
vetkeztem lázadón, meztelen, szertelen,
fagy csipdes életre, osonok nesztelen.
Tűzre víz, elporzott, elsodort messzire,
nyárfaszösz, elrepült, széles e semmibe,
ám éjjel ablakom szárnyasan kitárom,
befoly a csillagdal, elszunnyad világom.
Idill
Mint az este, ha átölel,
úgy képzeltem én egyszer el,
áttört fénypamatra lesve,
szelíd húr a béke teste
és csendül zsongó neszekkel -
valahol csendben veszett el.
Elcsendesült
Aranyoszöld lombok között lopakodó sugár,
melenget még, búcsúzkodik, megül itt-ott, kivár,
partok fölött felüdült fű forró napot feled,
hűvös, sima homokszemek hancúroznak veled.
Este kinn az almafáról ezüst álom befoly,
elcsendesül, húrok nélkül, selymes, bűvös, komoly,
csillagfények messzeséget kupolának tárnak,
hintáz, rezeg, tükörbe hull visszhangja a nyárnak.