Ezerszíngomba

Vers
ezerszingomba•  2024. május 8. 23:22

Kívül állsz

Kívül állsz magadon, kikacagva képed,

megnősz jó óriássá, így látlak én téged.

Kunkorog mosolyod, szelíd, sima sátor,

ránézni, megégni mégsem leszek bátor.


Két karod simogat, elesettet ápol,

kezed is közel bár, mégis olyan távol,

szerény kabát rajtad a szeretet szava,

otthonos csengésű, beburkoló haza.


ezerszingomba•  2024. május 8. 23:19

Óriás madár

A bánat óriás madár, hangtalanul repül,

mosoly ágán csendben, súlyos tollal megül.

Ívbe hajlik tőle kunkorodó gallya,

szívós, bírja, tűri - belereccsen sarja.


Lesütnek a földre cseperkélő szemek,

óriás szárnyak árnya búbánatot rezeg,

s mintha csak vijjogna vakon, öntudatlan,

botorkál borzongva, megfagy, mozdulatlan.

ezerszingomba•  2024. május 8. 23:17

Sóhajokba ránt

Szemed fölé mi szántott súlyos íveket?

Mi tört tükrükön vad, szilánkszegett léket?

Mi az, mi sóhajokba rántja szívedet?


Sarkaiban szádnak milyen árnyék lappang?

Miért sír ma hátad csak hajlott híreket?

Kacajod echoján mi a méla visszhang?


S mondd, fényes égre égni hogy segíthetek?

ezerszingomba•  2024. május 7. 23:08

A nyugalom mögött

A nyugalom mögött fájdalom lapul,

legyőzött szenvedés,

s nem lehet megértés

a pokol bugyrának ölelése nélkül.


Titkon kunkorodik csak félmosolyod,

szemedben bánat kék

és a remény vágya

hintáz ütemre szerény pilláidon.

ezerszingomba•  2024. május 7. 18:23

Hideg tóban fürdök

Hideg tóban fürdök,

te is egy másikban,

messze tőlem vize,

mégis csakúgy itt van.


Csillog a sötét víz,

csilingelő dallal,

falakra csapódik,

vérző, vörös zajjal.


Hideg tóban fürdök,

szárogass esővé,

ködös létek fölött

forrongó felhővé.