Ezerszíngomba
JátékMi fán terem a botanika bája?
Kabakfejre kacs-intón köröz a lependék
kaszaton kupacsot hiába is keresnék,
szöszös bóbita nem talmi maszat,
röpülni készül felmagzott aszat
s mitől már korán csilingel a mező
pásztor zöldszövet táskáján a becő -
persze inkább csak kalimpáló becőke,
két félből egybe szív alakká beöltve.
Vágya sárgító melegtől le sohasem lohad,
kocsányáról hirtelen két kopáccsal kovad.
Babnál és borsónál ihletetten fülelj!
Pattanva ugrasztja magját tán a hüvely.
Szőkülő réteken mezítláb ki bóklász,
szurkálja tyúkszemét horgos pelyva, toklász.
Hinnéd, hogy az aszmag apró makkocska,
szamóca-vacokban gyűjtve csokorba?
Lehet cseresznyelégy bár csalafinta kontár,
harsanó pirosban már meglapul a csontár?
Zerge ugorhat, hogy ha nem is üsző,
boglárján mégis ott nyílik a tüsző?
Termésnek látod, ám az alma csak álca
csonthéját mesterin rejti szeder, málna?
Szó-erdőben sarjadozó sokgyümölcsű fája,
ezerszínű ritmusával lenyűgöz a bája
mit nyelvezetében nyújt a botanika -
dallammal dagadó pogány poétika.
Kis alpesi nonszensz
Hegy kékjén rianás a tél hava.
Barnásan szánt bele a nap heve.
Itt haladt elefánttal Hannibál tova,
no meg a háromszáz rakott púpú teve.