Ezerszíngomba

Zokog sarokban, de lám hiába,

nem gondol terád, piára

szokott titokban, terápiára

csoszog, kifosztva privátba,

állj meg, ha mondom, iszkolj te fafej buta!

Csók kell ide, nem pszichoterapeuta.

Klaffognak a kerekek

hűs légvízbe tekerek

álmosságom kipotyog

sarlós fecske nyikorog,

ja, nem nyikorog, vijjog,

nyarakon fénypötty villog

s mire majd megvirradok

gyöngyöt, tudom, izzadok.

Közel vagy, de hegyeken túl,

szemeiddel messze,

szerencsét kurta malac túr,

tedd kezed kezembe.

Távol vagy, sima víz nagy ár,

arcodat temette,

tó tükre bedőlt ólba zár,

kocsonyán remegve.

Gyere most, hetedhét sziklán,

engedd ide lépted,

disznóbőrt padláson hagyom,

felolvadok érted.

Ha leszek, az jövő,

de lenni már a ma

van erre most idő,

de vanni tán soha.

Enyém a nagy napom

enyéd már nem lehet

tiédet harapom

s tiém ha eltemet.

van mi lehetetlen

s lehet tán az is

mindig ha nem akarom

megkapom csakis