Ezerszíngomba

Ez a szoba csupa limlom,

papírtornyon nehéz írnom.

Itt egy körző, 

ott egy légy,

sarokban van zokni,

négy.

Párját egyik sem leli,

porcicával kergeti.

S hogyha mégis ráakadna

belépnek a forgatagba.

Uzsonna, a háromnapos,

táska mélyén - irtózatos.

Egyik három, 

másik hét,

ha kutatom, 

több is még.

Szörnyülködve dobja ki,

ha a lélek ráviszi:

gomba jó a kosaradba,

nem kékesen, ráharapva.

Takarító kezek mára

sort ejtettek minden tárgyra.

Porszívóba

táncolt rég,

fecni,

grafitreszelék.

Hírmondónak mi maradt?

Régi matekfeladat.

Feladat?

Megmaradt?

Indul újra perc alatt.

Néha 

tréfás 

hangulatban, 

lesnek-e

állatok

langy zuhanyban?

Elébb még csak pocsolya -

majom módján mókáskodó,

bohócfejű koponya.

Mellette éjfélre lesve,

hosszú lábon billegetve

rosszban sántikál talán

három szarvas kankutya.

Üvegfalon ha gőz jár,

farkán pitypangbóbitával,

teli pitymalló virággal,

mesebeli taktust vár

égbe nyújtott, kandi csőrű, 

apró pöttynyi madárpár.

Ahogy egy csepp legurul, 

lesz belőlük nyurga, 

trubadúrnadrágos nyúl.