Ezerszíngomba

Életmód
ezerszingomba•  2023. március 28. 23:34

Átmenet

Két életem.

Van és volt.

Átjáró kettő közt.

Akad még.

Múló fényfolt.


Tünedezik.

Már az is.

Két kézzel tartanám.

Lecsúszik.

Látszat hamis.

ezerszingomba•  2023. február 26. 18:28

Elpuhul

A főzés gombnyomás csak,

kiválthatja bárki ujja.

Nincs helye kavarásnak.

A legjobb aroma

titkos receptjét már

senki sem tudja.


A gép számol helyettünk.

Fordít és ír is, ha kell:

gondolata mindig logikus.

Gyerekbiciklink 

csakis párnázott,

szigorúan ergonomikus.


Minden jobb lesz, kényelmes - és mi?

Mi az amit a

technológia megtanít -

felejteni, félni?

Üres lépcsőkön felfelé haladva

magányos egyen-életet élni?


(Zárom soraim,

megyek a netre e-mailt nézni.)

ezerszingomba•  2023. február 26. 13:28

Vezetek

Elbújtam

valahová,

a saját agyamba.


Az autó 

mintha

magától haladna.


Fejemben

vetítve 

évek peregnek.


Lepkeként

csapongva

mérföldnyit repkednek.


Vigyázat!

Pirosra

váltott most a lámpa.


Nem értem,

hogy lehet,

központ rögtön látja.


ezerszingomba•  2023. február 13. 19:12

Itthon

Hazajöttél. 

Furcsa. 

Benned van 

az útnak 

minden völgye, 

csúcsa.

Titkos világ,

láthatatlan,

lüktet még benn

lankadatlan.

Hüledezve, 

fészked nézed:

hoztál csodát,

ezer képet

- mégse láttál 

ilyen szépet.


ezerszingomba•  2023. február 11. 20:59

Rodostó, ma

Nem mentem el, hisz ott vagyok.

Itt? Monoton mindennapok.

Délibáb-sziporka:

Üveggyöngyként a múlt, 

sárporba tiporva.

 

Hogyha forog a gép, 

elmosódik ugyan a kép, 

de illat, amikor rebben, 

repít szélnél sebesebben. 

 

Mikor magányos a csend,

megbomlik a látszatrend.

Enged kapun a lakat,

elborít az áradat.

 

Szemről málló üvegcserép,

kínzón élesedik a kép.

Mi nincs, óriássá emelkedett

s trónol törpe “vanok” felett.

 

Mert nincs meleget lehellő, 

cinkos öreg kő.

Tekinteted cirógatva 

nem siklik ős-homlokzatra.

 

Sötét város térképén

sehol egy ismerős fény.

Céltalanul, zavartan lép,

kit nem vár otthon, kötelék.

 

Mi az irány? Merre menjen? 

nehéz kérdés idegenben.

Összetett lett az egyszerű:

bonyolult mi egyértelmű.

 

Hiába is rendezgeted, 

házad itt csak futó keret.

Nincs ki őrizze a neved,

föld kiveti gyökeredet.

 

Mész? Helyetted névtelen jő,

Kézjegyedet 

mocskos dögszivaccsal

mossa múló idő.                                                                                                                                                      

 

Még sziget az írmag-család az árban

Mikor merül el homály katlanában?

Idegen kövek közt porrá zúzódva,

mikor hígul eleggyé, énjét feloldva?

 

Nem mentem el, hisz ott vagyok.

Kérdés, meddig maradhatok.

Meddig vakít a sziporka?

Mikor zárul be a kapu, mikorra?