Ezerszíngomba
EgyébCsendes ősz
Tompa ködsúllyal, lomhán csüng az őszi ég teje,
dobozba zár, vattával, halkan, puhán.
Torpanva vágy a szél is madár után.Sárga a fán kuporog, kicsit sután,
de záporozni kezd, gallyon sajog égő helye.Esszencia
Ha akarom, villám vagyok,
ha akarod, knédli,
tésztámat úgy gyurmázhatod,
ahogy ujjad éri.
De odabent élesztő van,
robbanékony, gázos,
buborékban ide-oda
illan, nem ám láncos.
Ha akarom, villám vagyok,
bújok ebbe, abba,
szövegeim fele igaz,
fele viszont hanta.
Talán itt
Hónyelvnyalta csomók
fű ereklyéjében
fagyoszöld télbimbók
víznyelő mélyében.
Zilált zászparéten
csontszínű fehérben
zsurlógyertyák égnek
hulló pászmafényben.
Ezüsthátú tönkre
esernyők serege
rohamoz a boglár
saláta menete.
Rotringrajz, ingó,
széljelző pemete
kakukktorma-palást
csipkézett verete.
Víz és nap
Didergő hajnalnak fodrozódó árnya
tarajakat rajzol apró habsárkányra.
Delelő hullámnak barnakék a háta,
játszva el-elvágynak napnak szoknyájába.
Pirosló lilával nyugvó sugár mélán
festi vizek haját hagymahéjszín némán.
Csak hallgass
Értő ölelés vizében könnycseppként oldódni,
csendnek hallgató öblében ítéletlen gyónni,
néma kérdés türelmén kökörcsinként nyílni
szőrös bunda látszatvasán átzokogva sírni
rád ma fonák, mimózabőr igazságot bízni,
mikor szenvtelen torpanva ketyegtet az ütő,
hagymázas álmon hökkenőn akadoz a tüdő,
mikor rádtipor az idő, a kínzón lebegő,
mikor szökne mind a kétely, a benned remegő,
az kellene nékem akkor: szélcsendes levegő.
Ahol sóhaj illanhat, pont ahogyan akarom,
szennyes rongyát fehérre hiába nem csavarom,
ahol gondolatnak beszéd folyása nem járom,
ahol hulló hangok echóját sohase bánom:
nem változtatnád, érzőn tartod csak világom.
Félek, egyre inkább a lehetetlent kívánom.