Ezerszíngomba

Vannak emberek

hinni szinte nem mered,

mert tudják

érzik,

talán a szélből,

vagy, 

mint a hegyi ember a havat,

megsejtik a vibráló égből,

de lehet, hogy a fűzfa súgja meg,

vén fonata mikor borzong, megremeg,

vannak emberek,

nekem elhiheted,

akik pont akkor,

pont ott,

épp arra raknak pontot,

ami a szíveden ült,

porosodva,

tokosodva,

s okozott számtalan kínköves gondot.