Fűben

Fűben heverve naptól

barackeres szemedre

rápöttyen csintalanon,

tánccseppes árnylepke.

Függőágyad a Föld,

véntestű kinyúlt hinta,

kötele messzi égbe

vész, csillagszögön ringva.

Rozsdás ércgerince

hátadhoz ívvel simul,

forgáshoz szokott lassan

tüllös mákony vonul.

Rögpórusba atomként

szippant bágyatag erő,

csontodból torpanón

csurran köddé a velő.