Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Este volt s én unoka
ezerszingomba• 2023. március 26. 21:59 • olvasva: 147
A boldogság egy vén csorba kád; meg
- ez itt most nem a giccses gügyögő -
egy fából készült, víztől mállott kilépő.
Forrongó olajkályha toxikus párlata,
zsibbadásra melegült esti fürdőszoba.
Cúg harap a fülledt, trópuscsepp-táncú ködbe.
Törülköző-bugyola érdes-puha szépia.
Karodban kacagva egy perc ma Szibéria.
Sraffozott sokszög az ajtón ritmikus ráma
átkandikál ásítva már szívsárga lámpa.
Szürkekék fátyolon roskad a polc betűkkel.
Kavargó füstháló fala közt öreg király:
ropogós dunyhavár alatt a mese kijár.
Kunfényű hajaddal hollószín hullott éjre,
nyitott könyvvel ülsz ki most mennybolt tág ívére.
ezerszingomba2023. március 28. 23:39
@princi: Köszönöm!...ahhoz ott kellett volna lenni, valóban sok a személyes "intim" emlék benne (pl Szibériának a fürdő és a szoba közti folyosót becézte Nagyanyám). A hangulat talán átjön. Szép volt, meseszerű, talán érthetetlen is, mint egy álom.
princi2023. március 28. 23:09
Igazából annyira nem értem. Talán a szavak szépsége miatt, de tetszik!
Mikijozsa2023. március 27. 12:00
csodás szavak egységbe hangzóan karcolják strófákba a látványt, s a mennybolt ívén valaki már olvassa, jó lett
Animanongrata_2023. március 27. 05:11
Szép emlék, jó érzéseket hagyott, csak ez a fontos, h mit hagyunk magunk után.
skary2023. március 27. 03:10
régi mesék