Este volt s én unoka

ezerszingomba•  2023. március 26. 21:59  •  olvasva: 98

A boldogság egy vén csorba kád; meg

- ez itt most nem a giccses gügyögő -

egy fából készült, víztől mállott kilépő.

Forrongó olajkályha toxikus párlata,

zsibbadásra melegült esti fürdőszoba.


Cúg harap a fülledt, trópuscsepp-táncú ködbe.

Törülköző-bugyola érdes-puha szépia.

Karodban kacagva egy perc ma Szibéria.

Sraffozott sokszög az ajtón ritmikus ráma

átkandikál ásítva már szívsárga lámpa.


Szürkekék fátyolon roskad a polc betűkkel.

Kavargó füstháló fala közt öreg király:

ropogós dunyhavár alatt a mese kijár.

Kunfényű hajaddal hollószín hullott éjre,

nyitott könyvvel ülsz ki most mennybolt tág ívére.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ezerszingomba2023. március 28. 23:39

@princi: Köszönöm!...ahhoz ott kellett volna lenni, valóban sok a személyes "intim" emlék benne (pl Szibériának a fürdő és a szoba közti folyosót becézte Nagyanyám). A hangulat talán átjön. Szép volt, meseszerű, talán érthetetlen is, mint egy álom.

princi2023. március 28. 23:09

Igazából annyira nem értem. Talán a szavak szépsége miatt, de tetszik!

Mikijozsa2023. március 27. 12:00

csodás szavak egységbe hangzóan karcolják strófákba a látványt, s a mennybolt ívén valaki már olvassa, jó lett

Animanongrata_2023. március 27. 05:11

Szép emlék, jó érzéseket hagyott, csak ez a fontos, h mit hagyunk magunk után.

skary2023. március 27. 03:10

régi mesék