Első pelyhek

Még ki sem sarjadt a hótakaró

s lám csendes lett tőle már az utca,

ködzsákba dugta tompán az időt

s a hangokat, ó, tisztára mosta.

Papírpercegéssel pelyhek hullnak,

ólomfehérek fázós kis csokra,

árnyuk lelkembe meséket szitál,

elül a visszhang kócoska fodra.