Éjjel a kertben

I.

Nézd csak, lám milyen nyugodt a kert,

lombárnyak között csak a holdsugár motoz,

csendtől leheletet karcos tücsök oroz.

Nézd csak, szoba lett az izzó gyep 

s végtelen plafon rajt a fénycsillagos ég,

zizzen a lábnyom, sercen, s a tejútra lép.

Lásd, most elalszom, ringat a szél,

neszezve fuvallgat levitáló ágyon -

illanok, lebegek, messze visz az álom.

Nézd csak, lám mily nyugodt ma a kert,

lombárnyak közén kecses holdsugár motoz,

csendből karcos tücsök lehel, zenét oroz.

Nézd csak, szoba lett az izzó gyep 

s végtelen plafon rajt a fénycsillagú ég,

zizzen a lábnyom, sercen, tejútra kilép.

Lásd, most elalszom, ringat a szél,

neszezve fuvallgat levitáló ágyon,

illanok, lebegek, messze vész az álom.