Álom

ezerszingomba•  2023. július 21. 07:48  •  olvasva: 54

Tenyered oly hűvös,

te végsőkig tiszta,

hozzám amikor érsz,

hófolt lesz a minta:

lelkemen a koszseb

fehérre gyógyítva.


Tenyered oly hűvös,

féltőn emel engem,

jóságod lábnyomán

dalra zendül csendem,

tapintatos puhán

szikla engedsz lennem.


Tenyered oly hűvös,

groteszk bár a burok,

pendülnek odabenn

sosem hallott húrok:

megfogott, nem enged,

szelíd szíved hurok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2023. július 21. 10:48

Mindent kiemelhetnék varázslatos szépségű költeményedből!!!!!
Csodásak a bokorrímek is versszakonként!