Ezerszíngomba

ezerszingomba•  2024. március 28. 07:18

Lassan gyűl a feledés vize

Üres nyomokban lassan gyűl a feledés vize,

avar hullong, felhőfátyol, elpárolog hite,

konyult hajnalt régmúlt pászma fon ma fejünk fölé,

harmathálót szőne a pók tükörképünk köré.


Halántékról hová tűnt a létért iramló ér,

hol lézeng lankatag a pillanattal futó vér?

Nem tudom. Halkan atomok hűlt gyöngysora bomlik,

hangtalan szavadat szomjazom, csend fala omlik.

ezerszingomba•  2024. március 27. 06:33

Kacagássá súgni

Szeretem azt a szelíd mosolyt,

komoly és játékos is egyben,

ajkad szélének zugán fogoly

s ha nézel, olykor meg-megrebben.


Szelíd? Vagy huncut is titokban?

Szeretném kacagássá súgni,

mosolyos gödröcskédnek egyszer

álmatag sugarává bújni.

ezerszingomba•  2024. március 27. 05:51

Belelát

Belelát, áthasít,

titkokat tép szemed,

babonák álmait

kitagadja kezed.


Függönyöddé zuhan

súlyosan a szemhéj,

álmaiddal suhan

amerre szeretnél.

ezerszingomba•  2024. március 27. 05:50

Mikor szemed

Ha szemed mint az ég,

tiszta tavú kék,

táncolnak a lángok,

kendőzetlen, látod.


Mikor szemed barna,

erdő avarja,

beissza rőt álmod,

borostyánba zárod.

ezerszingomba•  2024. március 26. 21:34

Szelíd szalag

Szelíd szalag űzött mosolyod,

mozsár alatt bűnöd morzsolod,

szelíd szalag, bomlik, tekereg,

lent a hideg föld is megremeg.


Helyben futnak körbe jóslatok,

apró füstté oszló sóhajok,

helyben járva messze el nem ér,

csontos fejbe éppen belefér.