akikert a harang szol

Black•  2010. január 26. 14:46

Meztelenül ülsz Jammes alapján

 

Meztelenül ülsz a fotelban
miután köntösöd ledobtad
s én csak nézem hattyú nyakadat
szemem kebleden megpihen
fejem öledbe hajtom
érzem bőröd illatát
melyen lágy pihéid simítják ráncaim
medencéd ívébe temetem magam
s fürdőzöm a pillanatban
ujjaim lágy dombodat rajzolják
bevallani is nehéz mert hiába tagadom
hiába minden bonyodalom:
te női test
szeretlek,csodállak
nagyon


/zs/

   

 

 

Jammes

Meztelen ülsz majd a vén, csecsebecsés szalonban,
mint fény-orsó ragyog szép, finom termeted,
s a rózsaszin tűznél, két lábad egymásra dobva,
hallgatod a telet.

Én eléd borulok, térded átölelem.
És elmosolyodol, legkarcsubb fűzfa-ág,
s fejem édes csipődre hajtva, édes,
sírni fogok, hogy oly jó vagy, oly édes.

Büszke tekintetünk gyönyör lesz, végtelen,
s mikor a melledet csókolom, majd oda
nevet rám a szemed, s lassan meghajtod a
nyakadat, édes.

Aztán, mikor cselédünk, a beteg, hű öreg-
asszony kopog az ajtón, jelentve, hogy betálalt,
pirulva felpattansz, és törékeny kezed
előveszi szürke ruhádat.

S mig kint, kapunk alatt, a szél jajgatva úszik,
és zendül az inga rekedt szava,
elefántcsontszagú két lábad belecsúszik
kis, fekete tokjaiba.

(Szabó Lőrinc)

Black•  2010. január 20. 17:47

A dög/és 3

 Valaki elment, túl korán..
s én önzőn löktem félre szerelmét,
féltve őt magamtól, s az érzéstől
mely bennem is fészket rakott már
csak a fejfája előtt térdelve
tehettem meg ezt a vallomást

Valaki jött,s maradt
-átformált-
Megadta a békét a nyugalmat
a szerelem legnagyobb gyümölcsével
áldott meg,
mióta ketten is így szólnak hozám:Apám
Hogy az idő vagy más változott
mióta se veled se nélküled lett az állapot.

Valaki jött, s már csak volt
vagy még lesz ő?
ezt nem tudom
nélküle újra érzem mi az a fájdalom.

Csatt! Az ajtó bezárul a kulcs elrepül
kaptam amit kaptam,ami jutott
adtam amit tudtam ennyire futott

de a végén ha minden ami bűzlött is elillan talán
csak a jót viszem síromba rólatok./ZS/

 

 

Charles Baudelaire /ford szabó lőrinc/

A Dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög
nyitotta, lábit cédán magasba lökve,
míg izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt;
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
nagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor ujra
lakmározhat a tetemen.
- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

 

 Bonanza Banzai:Nem ér semmit a dal
http://www.youtube.com/watch?v=y_oYQHFfUaE&feature=related

 

Black•  2010. január 20. 10:16

?

 

Charles Baudelaire /ford szabó lőrinc/

A Dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög
nyitotta, lábit cédán magasba lökve,
míg izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt;
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
nagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor ujra
lakmározhat a tetemen.
- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

 

Valaki elment, túl korán..
s én önzőn löktem félre szerelmét,
féltve őt magamtól, s az érzéstől
mely bennem is fészket rakott már
csak a fejfája előtt térdelve
tehettem meg ezt a vallomást

Valaki jött,s maradt
-átformált-
Megadta a békét a nyugalmat
a szerelem legnagyobb gyümölcsével
áldott meg,
mióta ketten is így szólnak hozám:Apa
Hogy az idő vagy más változott
mióta se veled se nélküled lett az állapot.

Valaki jött, s már csak volt
vagy még lesz ő?
ezt nem tudom
nélküle újra érzem mi aza fájdalom.

Csatt! Az ajtó bezárul a kulcs elrepül
kaptam amit kaptam,ami jutott
adtam amit tudtam ennyire futott

de a végén ha mnden ami bűzlött is elillan talán
csak a jót viszem síromba rólatok.

 

http://www.youtube.com/watch?v=y_oYQHFfUaE&feature=related

 

 

 

 

Black•  2010. január 20. 00:01

álom így és úgy

A .E: POE

 

Álmodtam tűnt örömökkel épp;           
    De éji látomásom
Elűzte, szívem zúzta szét
    A nappal, az éber álom.

Álomnál satnyább ébredés!
    Mit ér a napvilág,
Ha szemünk a jelenbe néz,
    S ködön át csak a múltba lát?

Szent álom, ó, szent révület!
    Egy egész világ ellen
Mint szép sugár, álmom vezetett:
    Víg kedvű, kóbor szellem.

Mi ez a fény? Vihar éjjelén
    Remeg, küld messzi vigaszt rád -
Tisztító tüzü tünemény;
    Hajnalcsillag-igazság!

Ford: Tandori Dezső

Entersandman/metallica/

Lépj be álomember

Imátkozzál csak kicsi
Ne maradjon ki senki
Imádból arra kérlek
Takarózz be melegít
Zárd ki mások bűneit
Álomember jön majd érted
Ha alszol is fél szemed nyitva hagyod
Párnád szorosra markolod
Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Csak fogd meg a kezem
S álomországba lépsz velem
Oltsd el a fényt rosszat érzek
Gondolataim sötétek
Nem hópelyhek nem fehérek
Álmok harcról, hazugságról
Tűzokádó sárkányokról
Mindenféle harapásról
Ha alszol is fél szemed nyitva hagyod
Párnád szorosra markolod

Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Csak fogd meg a kezem
S álomországba lépsz velem
Most, hogy aludni lefekszem
Kérem az urat őrízze lelkem
Ha ezt a világot ma éjjel elhagyom
Lelkemet Uram a kezedba adom
Csitt kicsi fiú halgass már
Felejtsd el a zajt mit hallottál
Csak vadállatok a szekrényben
Az ágyad alatt a fejedben
Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Egy homokszem
Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Csak fogd meg a kezem
S álomországba lépsz velem

 Metallica :enter sandman: Live in Moszkva

http://www.youtube.com/watch?v=1QP-SIW6iKY

 

 

az eredmény ugyanaz..

Black•  2010. január 19. 20:11

7. J.A

 

Ki mással kezdhettem volna?

 

E világon, ha ütsz tanyát,
Hétszer szüljön meg az anyád.
Egyszer szüljön égő házban,
Egyszer jeges áradásban,
Egyszer bolondok házában,
Egy hajló, szép búzában,
Egyszer kongó kolostorban,
Egyszer disznók közt az ólban,
Fölsír a hat, de mire mégy:
A hetedik te magad légy!

Ellenség, ha elődbe áll,
Hét legyen, kit előtalál,
Egy, ki kezdi szabadnapját,
Egy ki végzi szolgálatját,
Egy, ki népet ingyen oktat,
Egy, kit úszni vízbe dobtak,
Egy, ki magva erdőségnek,
Egy, kit őse bőgve védett.
Csellel, gánccsal, mind nem elég:
A hetedik te magad légy!

Szerető után, ha járnál,
Hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szívet ad szaváért,
Egy, ki megfizet magáért,
Egy, ki a merengőt adja,
Egy, ki a szoknyát kutatja,
Egy, ki tudja, hol a kapocs,
Egy, kit kendőcskére tapos,
Dongják körül, mint húst a légy,
A hetedik te magad légy!

Ha költenél, s van rá költség,
Azt a verset heten költsék:
Egy, ki márványból rak falut,
Egy, ki mikor szülték, aludt,
Egy, ki eget mér és bólint,
Egy, kit a szó nevén szólít,
Egy, ki lelkét üti nyélbe,
Egy, ki patkányt boncol élve,
Kettő vitéz és tudós négy:
A hetedik te magad légy!

S ha mindez volt, ahogy írva,
Hét emberként szállj a sírba!
Egy, kit tejes kebel ringat,
Egy, ki kemény mell után kap,
Egy, ki elvet üres edényt,
Egy, ki győzni segít szegényt,
Egy, ki dolgozik bomolva,
Egy, aki csak néz a Holdra.
Világ sírköve alatt mégy:
A hetedik te magad légy!

 

 Akár hányszor olvasom, én hánynál tartok??