akikert a harang szol

Gondolatok
Black•  2012. november 30. 12:53

úton

az úton a merre járok tiszta porból
festi meg bakancsom
ez egy olyan nap mikor keresem önnmagam
látom a nagy faggyú isteneket
egy kis hasist szíva próbálok
megvilágosodni hogy valójában ki vagyok
vagy a jó bort keresve
a novemberi hideg szent hidegében
elásva a napot ami nem süt már
múzeumba szeretnék menni
hogy elmondhassam a kultúra
felöltöztett engem is
egy cigarettára gyújtva
tanulom a nagy írók írásait
hogy rájöjjek éhségemet megoldják
itt a vonatok között a síneken imbolygok
valami jazzt meg bluest hallgatok
egy füstmenetes rothadt kocsmába
ahol a wc már tele van okádva
itt már csak egy szeretőt keresek
hogy a lakásból a lépcsőig legurulva
orbitális szexet üzzünk mint a nyulak
átázott ruhámmat az új munkahely
koszmójára cserélem
de valami új dologba feleslegesen
megint belelépek
és a nagy magyar váróterembe
nézem a hajléktalanokat
miközben áporodott bűzüket
már messziről megérzem
és a politikusok nagy beszédébe merülök
megvilágosulva egy marihuánás cigivel
megértem hazugságuk minden szavát
egyedül vagyok egom a felhőkig ér
elindulok innen is keresem az utam
amikor majd elérem a célomat nagy kacajjal 
leülök az utpatkára és rájövök
ott vagyok ahonnét jöttem
s vissza fordulok


 

Black•  2010. február 12. 09:57

Jim Morrison : Amerikai Ima

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk halva a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok,
és hogy a kövér, lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat a zöld-inda tömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
hogy előadhassuk művészetünket és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Éltünk, meghalunk és a Halállal még nincs vége.

Utazzunk tovább a rémálomba! Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana. Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba
és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbosz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a Halál mosolygott.

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hirdessük életörömünket. és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül csak egy marad épen.

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)

Benünk lakó gúnyolódás. adj nekünk mág egy órát a vrázslatra!
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársonyos óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk! Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat!

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!

A régi jó napokban még hittünk. De kis dolgokban még mindig
megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerótlen homlokát.

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad, vad protesténs örvényben
fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
és kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
megpóbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Jaj beteg vagyok a kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!

A szolgáké a hatalom. Kutya emberek és gyalázatos nőik
húznak ócska takarókat tengerészeinkre.
Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniok az
elvetélt idegeneket most a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.

Tudod milyen sápadtan és gonoszul,
milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mert egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vinnél.

A Halál mindannyiunkból angyalokat csinál és szárnyakat
ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!

Az a másik birodaom messze a legjobbnak átszik mindaddig,
amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a Vérfertőzést
és a Természeti Törvényekhez való léha engedelmességet.

Nem megyek!
Inkább a barátok lakomája, mint az óriási család.

Black•  2010. január 26. 14:46

Meztelenül ülsz Jammes alapján

 

Meztelenül ülsz a fotelban
miután köntösöd ledobtad
s én csak nézem hattyú nyakadat
szemem kebleden megpihen
fejem öledbe hajtom
érzem bőröd illatát
melyen lágy pihéid simítják ráncaim
medencéd ívébe temetem magam
s fürdőzöm a pillanatban
ujjaim lágy dombodat rajzolják
bevallani is nehéz mert hiába tagadom
hiába minden bonyodalom:
te női test
szeretlek,csodállak
nagyon


/zs/

   

 

 

Jammes

Meztelen ülsz majd a vén, csecsebecsés szalonban,
mint fény-orsó ragyog szép, finom termeted,
s a rózsaszin tűznél, két lábad egymásra dobva,
hallgatod a telet.

Én eléd borulok, térded átölelem.
És elmosolyodol, legkarcsubb fűzfa-ág,
s fejem édes csipődre hajtva, édes,
sírni fogok, hogy oly jó vagy, oly édes.

Büszke tekintetünk gyönyör lesz, végtelen,
s mikor a melledet csókolom, majd oda
nevet rám a szemed, s lassan meghajtod a
nyakadat, édes.

Aztán, mikor cselédünk, a beteg, hű öreg-
asszony kopog az ajtón, jelentve, hogy betálalt,
pirulva felpattansz, és törékeny kezed
előveszi szürke ruhádat.

S mig kint, kapunk alatt, a szél jajgatva úszik,
és zendül az inga rekedt szava,
elefántcsontszagú két lábad belecsúszik
kis, fekete tokjaiba.

(Szabó Lőrinc)

Black•  2010. január 20. 00:01

álom így és úgy

A .E: POE

 

Álmodtam tűnt örömökkel épp;           
    De éji látomásom
Elűzte, szívem zúzta szét
    A nappal, az éber álom.

Álomnál satnyább ébredés!
    Mit ér a napvilág,
Ha szemünk a jelenbe néz,
    S ködön át csak a múltba lát?

Szent álom, ó, szent révület!
    Egy egész világ ellen
Mint szép sugár, álmom vezetett:
    Víg kedvű, kóbor szellem.

Mi ez a fény? Vihar éjjelén
    Remeg, küld messzi vigaszt rád -
Tisztító tüzü tünemény;
    Hajnalcsillag-igazság!

Ford: Tandori Dezső

Entersandman/metallica/

Lépj be álomember

Imátkozzál csak kicsi
Ne maradjon ki senki
Imádból arra kérlek
Takarózz be melegít
Zárd ki mások bűneit
Álomember jön majd érted
Ha alszol is fél szemed nyitva hagyod
Párnád szorosra markolod
Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Csak fogd meg a kezem
S álomországba lépsz velem
Oltsd el a fényt rosszat érzek
Gondolataim sötétek
Nem hópelyhek nem fehérek
Álmok harcról, hazugságról
Tűzokádó sárkányokról
Mindenféle harapásról
Ha alszol is fél szemed nyitva hagyod
Párnád szorosra markolod

Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Csak fogd meg a kezem
S álomországba lépsz velem
Most, hogy aludni lefekszem
Kérem az urat őrízze lelkem
Ha ezt a világot ma éjjel elhagyom
Lelkemet Uram a kezedba adom
Csitt kicsi fiú halgass már
Felejtsd el a zajt mit hallottál
Csak vadállatok a szekrényben
Az ágyad alatt a fejedben
Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Egy homokszem
Fény : a kijárat
Éj : a bejárat
Csak fogd meg a kezem
S álomországba lépsz velem

 Metallica :enter sandman: Live in Moszkva

http://www.youtube.com/watch?v=1QP-SIW6iKY

 

 

az eredmény ugyanaz..

Black•  2010. január 19. 20:11

7. J.A

 

Ki mással kezdhettem volna?

 

E világon, ha ütsz tanyát,
Hétszer szüljön meg az anyád.
Egyszer szüljön égő házban,
Egyszer jeges áradásban,
Egyszer bolondok házában,
Egy hajló, szép búzában,
Egyszer kongó kolostorban,
Egyszer disznók közt az ólban,
Fölsír a hat, de mire mégy:
A hetedik te magad légy!

Ellenség, ha elődbe áll,
Hét legyen, kit előtalál,
Egy, ki kezdi szabadnapját,
Egy ki végzi szolgálatját,
Egy, ki népet ingyen oktat,
Egy, kit úszni vízbe dobtak,
Egy, ki magva erdőségnek,
Egy, kit őse bőgve védett.
Csellel, gánccsal, mind nem elég:
A hetedik te magad légy!

Szerető után, ha járnál,
Hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szívet ad szaváért,
Egy, ki megfizet magáért,
Egy, ki a merengőt adja,
Egy, ki a szoknyát kutatja,
Egy, ki tudja, hol a kapocs,
Egy, kit kendőcskére tapos,
Dongják körül, mint húst a légy,
A hetedik te magad légy!

Ha költenél, s van rá költség,
Azt a verset heten költsék:
Egy, ki márványból rak falut,
Egy, ki mikor szülték, aludt,
Egy, ki eget mér és bólint,
Egy, kit a szó nevén szólít,
Egy, ki lelkét üti nyélbe,
Egy, ki patkányt boncol élve,
Kettő vitéz és tudós négy:
A hetedik te magad légy!

S ha mindez volt, ahogy írva,
Hét emberként szállj a sírba!
Egy, kit tejes kebel ringat,
Egy, ki kemény mell után kap,
Egy, ki elvet üres edényt,
Egy, ki győzni segít szegényt,
Egy, ki dolgozik bomolva,
Egy, aki csak néz a Holdra.
Világ sírköve alatt mégy:
A hetedik te magad légy!

 

 Akár hányszor olvasom, én hánynál tartok??