Jim Morrison : Amerikai Ima

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk halva a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok,
és hogy a kövér, lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat a zöld-inda tömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
hogy előadhassuk művészetünket és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Éltünk, meghalunk és a Halállal még nincs vége.

Utazzunk tovább a rémálomba! Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana. Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba
és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbosz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a Halál mosolygott.

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hirdessük életörömünket. és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül csak egy marad épen.

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)

Benünk lakó gúnyolódás. adj nekünk mág egy órát a vrázslatra!
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársonyos óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk! Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat!

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!

A régi jó napokban még hittünk. De kis dolgokban még mindig
megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerótlen homlokát.

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad, vad protesténs örvényben
fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
és kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
megpóbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Jaj beteg vagyok a kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!

A szolgáké a hatalom. Kutya emberek és gyalázatos nőik
húznak ócska takarókat tengerészeinkre.
Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniok az
elvetélt idegeneket most a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.

Tudod milyen sápadtan és gonoszul,
milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mert egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vinnél.

A Halál mindannyiunkból angyalokat csinál és szárnyakat
ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!

Az a másik birodaom messze a legjobbnak átszik mindaddig,
amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a Vérfertőzést
és a Természeti Törvényekhez való léha engedelmességet.

Nem megyek!
Inkább a barátok lakomája, mint az óriási család.