akikert a harang szol

az úton a merre járok tiszta porból
festi meg bakancsom
ez egy olyan nap mikor keresem önnmagam
látom a nagy faggyú isteneket
egy kis hasist szíva próbálok
megvilágosodni hogy valójában ki vagyok
vagy a jó bort keresve
a novemberi hideg szent hidegében
elásva a napot ami nem süt már
múzeumba szeretnék menni
hogy elmondhassam a kultúra
felöltöztett engem is
egy cigarettára gyújtva
tanulom a nagy írók írásait
hogy rájöjjek éhségemet megoldják
itt a vonatok között a síneken imbolygok
valami jazzt meg bluest hallgatok
egy füstmenetes rothadt kocsmába
ahol a wc már tele van okádva
itt már csak egy szeretőt keresek
hogy a lakásból a lépcsőig legurulva
orbitális szexet üzzünk mint a nyulak
átázott ruhámmat az új munkahely
koszmójára cserélem
de valami új dologba feleslegesen
megint belelépek
és a nagy magyar váróterembe
nézem a hajléktalanokat
miközben áporodott bűzüket
már messziről megérzem
és a politikusok nagy beszédébe merülök
megvilágosulva egy marihuánás cigivel
megértem hazugságuk minden szavát
egyedül vagyok egom a felhőkig ér
elindulok innen is keresem az utam
amikor majd elérem a célomat nagy kacajjal 
leülök az utpatkára és rájövök
ott vagyok ahonnét jöttem
s vissza fordulok

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

A(1925)

BERTOLT BRECHT

 Az ulmi szabó

Ulm, 1592

Tudok röpülni! - mondta
A szabó a püspök úrnak. -
Nézd, hogy kezdem el!
S ez látta, hogy miként lépdel
Egy torz szárny-félével
A nagy-nagy templomtetõre fel.
 A püspök elment jókor,
 Hazugság ez, más semmi,
 Nem madár az ember,
 Sohasem fog röpülni,
 Mondta a püspök a szabóról.

Meghalt a szabó! - mondta
A nép a püspök úrnak. -
Jó hecc volt nagyon.
Széthasadt, levált a szárnya,
S ott fekszik szétmállva
A zord-zord templomudvaron.
 Zengjen harangszó, ének,
 Hazugság volt, más semmi,
 Nem madár az ember,
 Sohasem fog röpülni,
 Mondta a püspök a népnek.

EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA
 

Liturgia a fuvalomról

1
Egy öregasszony érkezett

2
Éhes volt mert a kenyeret

3
Azt megzabálta a hadsereg

4
Így hát a hideg csatorna várta

5
S azután többet nem is éhezett.

6
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

7
Majd egy halottkém érkezett

8
Azt mondta: a vénasszony szimulál

9
Elásták merthogy éheznie kár

10
Nem is szólalt többé soha meg

11
De az orvost nevetés rázta.

12
És erre se szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

13
Majd egy magányos ember is érkezett

14
Nem volt érzéke a rend iránt

15
Valami bûzlik, mondta, valami bánt

16
A vénasszonynak volt a barátja

17
Kérem szépen, mondta, nem szép,
ha az ember nem ehet -

18
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

19
Azután rögvest egy biztos érkezett

20
Kezében volt a jó gumibot

21
Az ember agyát pacallá verte legott

22
S ez az ember sem szólalt többé soha meg

23
De a biztos, az ezt kiabálta:

24
S most hallgat a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

25
Azután három szakállas férfi érkezett

26
Nem egyetlen ember ügye ez, mondták,
nem lehet tûrni tovább

27
S addig mondták, míg nem hangzott a
golyók sivítása

28
De akkor nyû mászott csontjukba húsukon át

29
S nem szólaltak többé soha meg.

30
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

31
Azután egyszerre sok ember érkezett

32
Hogy a hadsereggel beszélgessenek

33
De géppuska-szájjal beszélt a hadsereg

34
S ezután nem szólalt egyikük se meg

35
De nem tûnt el homlokuk ránca.

36
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

37
Azután egy roppant vörös medve érkezett

38
Nem ismerte a szokásokat, medve létére
nem illett ismernie az illemet

39
De nem volt mai gyerek, s jégre vinni
nem lehetett

40
S a berki madárkát bezabálta.

41
Most szól a madárka és a berek
Érzed a lombon: lendül
S fenn a hegyormon most már zendül
A fuvalom.

EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA
 

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk halva a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok,
és hogy a kövér, lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat a zöld-inda tömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
hogy előadhassuk művészetünket és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Éltünk, meghalunk és a Halállal még nincs vége.

Utazzunk tovább a rémálomba! Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana. Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba
és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbosz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a Halál mosolygott.

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hirdessük életörömünket. és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül csak egy marad épen.

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)

Benünk lakó gúnyolódás. adj nekünk mág egy órát a vrázslatra!
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársonyos óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk! Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat!

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!

A régi jó napokban még hittünk. De kis dolgokban még mindig
megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerótlen homlokát.

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad, vad protesténs örvényben
fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
és kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
megpóbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Jaj beteg vagyok a kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!

A szolgáké a hatalom. Kutya emberek és gyalázatos nőik
húznak ócska takarókat tengerészeinkre.
Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniok az
elvetélt idegeneket most a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.

Tudod milyen sápadtan és gonoszul,
milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mert egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vinnél.

A Halál mindannyiunkból angyalokat csinál és szárnyakat
ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!

Az a másik birodaom messze a legjobbnak átszik mindaddig,
amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a Vérfertőzést
és a Természeti Törvényekhez való léha engedelmességet.

Nem megyek!
Inkább a barátok lakomája, mint az óriási család.