Szakadatlanul

Mikor a lélek apró darabokban,

Minden mi szép volt, romokban,

Az élet ököllel vág gyomorba,

Csak várod, jöjjön az utolsó óra.

Megfeszülten ébredsz reggel,

A párnád sok könnyet már elnyelt,

Nincs anyag mi bódultan tarthat,

Reményre virrad mégis a hajnal.

Ködös, szürke, madárdal nem szól,

Nem jár semmi a nedves avaron,

A levelek sárgák és vérvörösek,

A nyárból szaladunk át az őszbe.

Várok, szakadatlan, földre hullva,

Várom, mikor szoríthatlak két karomba.

A helyre ahonnét most tovaszálltál,

Várlak, forró szívvel, meg ne fázzál.

Egy év, oh, nagyon rohan az idő,

A karjaimat tartom, meg-meg remegőn,

Húzza a föld, a pokol, a mélység,

De én csak tartom, míg el nem nyel

A Sötétség.

2025-10-06

Tatabánya

Forrong a világ,
Szorong a lelkem,
Tudattalanul törnek
Felszínre az emlékek.

Csak a fekszem az ágyban,
Szótlanul.
Míg a szívem, madarak dalától
Ellágyul.

Arcodat látom, fejed a párnán,
Szemeiddel mosolyogsz rám.
Csupaszon fekszünk, nyáridőn,
Alattunk összegyűrve a lepedő.

Mosolyogsz és mosolygok én is,
Nincs semmi, ami minket szétszakít!
Lágy mozdulattal simogatlak téged,
"Bújj hozzám!" -halkan ezt kéred.

Átkarollak, nyakamon minden lélegzeted,
Egy új nappal hosszabbít az életemen,
És én, csak azt az egy dolgot remélhetem,
Hogy így érzed te is, és örökké élhetsz!

Meztelenség, csak a bőrünk ér össze,
Jobb kezem a hátadon karmol körbe,
Míg balom, lágyan, az arcod simogatja,
S ajkad keresni indul, az én ajkamat.

Forró csók csattan, a libidó egyre növekszik,
Mikor rám fordulsz, egy újabb kör következik.
Lassú ritmusban, jár-kel a csipőd felettem,
Az ébresztőóra csörren, s nem vagy mellettem.

2025
Tatabánya

Felkelek reggel,

A lelkem néha nem

S a szív csak ver,

Ütemre a semmiben.

Lézengve lélegzek,

Fáj ahogy a végítélet,

Ítél el a jelenben,

Hogy a múltba születtem.

Kérni sem kellett,

Jöttem, az életbe,

Azóta sem értem,

Miért történt ez.

S a lélegzetem

Fiume óta is veszem.

Ahogy a tenger

Mossa a könnyeimet.

Ne add fel, 

Csak tartsd magad!

Elveszhet minden,

A szerelmed megmarad.

Őrzöd egy életen át,

Ha vele nem is hálsz,

Amíg itt meg nem halsz,

A szíved megőrzi álmát.

Felkelek reggel,

A napok lassan telnek.

Szívem egyetlen ritmust ver,

Téged szeretett, s addig szeret,

Amíg... ki nem lehelem, a lelkem.

2025-02-27

Tatabánya