Forrong a világ

Forrong a világ,
Szorong a lelkem,
Tudattalanul törnek
Felszínre az emlékek.

Csak a fekszem az ágyban,
Szótlanul.
Míg a szívem, madarak dalától
Ellágyul.

Arcodat látom, fejed a párnán,
Szemeiddel mosolyogsz rám.
Csupaszon fekszünk, nyáridőn,
Alattunk összegyűrve a lepedő.

Mosolyogsz és mosolygok én is,
Nincs semmi, ami minket szétszakít!
Lágy mozdulattal simogatlak téged,
"Bújj hozzám!" -halkan ezt kéred.

Átkarollak, nyakamon minden lélegzeted,
Egy új nappal hosszabbít az életemen,
És én, csak azt az egy dolgot remélhetem,
Hogy így érzed te is, és örökké élhetsz!

Meztelenség, csak a bőrünk ér össze,
Jobb kezem a hátadon karmol körbe,
Míg balom, lágyan, az arcod simogatja,
S ajkad keresni indul, az én ajkamat.

Forró csók csattan, a libidó egyre növekszik,
Mikor rám fordulsz, egy újabb kör következik.
Lassú ritmusban, jár-kel a csipőd felettem,
Az ébresztőóra csörren, s nem vagy mellettem.

2025
Tatabánya