Egy napja

Egy napja, hajnalban, felkeltem

Az emlékek az éjjel körbe vettek.

Szelíden öleltelek, csókoltalak téged,

S csak a paplan melegített engem.

Álmomban együtt voltunk, mint rég,

Zöldelő mezők közt, langy melegben

Karod karmolta hátam, csiklandozóan,

Úgy éltünk, mintha sose lenne holnap.

Percek csak, az ébresztő majd csörög,

Mégis állnak, ezek a hatalmas rögök,

Mészkő ez, benne az élet lenyomata,

Így ébred a tudalatti álmosan tudatra.

Hajnalban, amikor a madarak is alszanak,

Csak a csillagok ragyognak háborítatlan,

Megrezdült egy húr, bennem háború dúl,

A jelen, a jövő, és az a gyönyörű múlt,

Melyet együtt éltünk át, mint két ifjú.

Egy napja, hajnalban, felébredtem,

Kapcsolatunk eleven tűze éget idebent,

Ölelő karjaid közt, nyugalomben fekve,

Bár ne múlna az éj, és jönne el a reggel.

2025-03-10

Komárom