Poézis pályázat második verse

Vidám tavasz

Ha dobban a szív és sóhajok szállnak,
Tudhatod már, hogy itt a tavasz
A gólyák a sárban féllábon állnak,
Fecskéknek ez a fészektapasz.
Ha dongnak a méhek s macskák oáznak,
Érzed a véred és szállni akarsz.
 
Április bolondos napjára ébredsz,
Ismét jó lesz még rád a kabát.
A kökény virágzik, szél csípi térded,
Madárijesztő rázza magát.
Mocsári gólyahír virít a réten,
Hallani véled a május szavát.
 
Eljön egy éjjel a szerelmed, május,
Ifjúvá válik  nagypapa is,
Kinek a király, kinek virágárus
Viszi szívét, de szól a haris,
Már elhagy az éj dala hajnal előtt,
És elmész a nyárba te magad is.
 
Majd lepkéknek szárnyán lebeg a hímpor,     
Napsugár öleli testedet át,
A tavaszígéret úgy, mint a kámfor
Elszáll, de itt hagyja dallamát.
Nádasban gázol a kócsag, és szól a
Tücsök és a brekegő szerenád.
 
Erdőben hallik kakukknak hangja, míg
Fácánnak szélvész röpte riaszt,
Egy vadkoca kilenc malacát hajtja,
Elfutnál, de a gomba maraszt.
Pereszke liluló fejét vakarja,
Az erdő ajándéka e malaszt.
 
Zengnéd még himnuszod hosszan, de vége, 
Ó, mert elmúlik minden tavasz,
Hirtelen a forró nyár lép helyébe,
Barnuló bőröd köszönti azt.
Ruhád leveted, kalapod felteszed,
Rímelhetsz róla verset, ha akarsz.