2021 Bivalyos évünk van?

karolyfi•  2021. április 12. 17:06

Poézis pályázat második verse


Vidám tavasz

 

Ha dobban a szív és sóhajok szállnak,
Tudhatod már, hogy itt a tavasz
A gólyák a sárban féllábon állnak,
Fecskéknek ez a fészektapasz.
Ha dongnak a méhek s macskák oáznak,
Érzed a véred és szállni akarsz.
 
Április bolondos napjára ébredsz,
Ismét jó lesz még rád a kabát.
A kökény virágzik, szél csípi térded,
Madárijesztő rázza magát.
Mocsári gólyahír virít a réten,
Hallani véled a május szavát.
 
Eljön egy éjjel a szerelmed, május,
Ifjúvá válik  nagypapa is,
Kinek a király, kinek virágárus
Viszi szívét, de szól a haris,
Már elhagy az éj dala hajnal előtt,
És elmész a nyárba te magad is.
 
Majd lepkéknek szárnyán lebeg a hímpor,     
Napsugár öleli testedet át,
A tavaszígéret úgy, mint a kámfor
Elszáll, de itt hagyja dallamát.
Nádasban gázol a kócsag, és szól a
Tücsök és a brekegő szerenád.
 
Erdőben hallik kakukknak hangja, míg
Fácánnak szélvész röpte riaszt,
Egy vadkoca kilenc malacát hajtja,
Elfutnál, de a gomba maraszt.
Pereszke liluló fejét vakarja,
Az erdő ajándéka e malaszt.
 
Zengnéd még himnuszod hosszan, de vége, 
Ó, mert elmúlik minden tavasz,
Hirtelen a forró nyár lép helyébe,
Barnuló bőröd köszönti azt.
Ruhád leveted, kalapod felteszed,
Rímelhetsz róla verset, ha akarsz.

karolyfi•  2021. április 12. 17:00

Pézis 21 pályázat első verse


A győztes Tavasz


 


Kertemben hóember roggyan, ki a Tavaszról mesél.

Januári hó- és sípolóvirág, mind jósolgat és

Tavaszra virágözönt ígér,

Pedig még javában itt a Tél.

A szél is madárfüttyöt hordoz,

A csöpögő jégcsap mínuszokat oldoz,

És álmaimban minden tavaszom felém tolul.

Tarka sziromeső meleg takarómra hull,

De jön már a februári farkasmódra táncoló szél,

Jeges utamon arcomra fagypírt festő Tél.

Csuklyámból kilógó orromat dermesztő,

Csizmám alá kemény páncélt teremtő,

Ropogó hó, mitől szívem mint sötét madárodú,

Melyben fiókaként él a remény,

Várja, hogy eljöjjön a gyönyörű melódiájú,

Mindent kiolvasztó, varázslatos, lágy szellejű

Tavasz.


Tavaszom, amikor végre elérkezel,

Lassú szellővel csikálod bőrömet,

Tüdőm megtelik az ismerős bódító illatokkal.

Langymeleg szeretgeti testemet

És lábaim már csikóként féktelenkednek,

Visznek mielőbb a mezőkre, dombokra és tovább,

Életre hívogatva.

Új utak ígérete csalogat a távolba,

Szerelmet fakasztó, mindent betöltő,

Földillatú, virágkoszorús tündérem, Tavasz!

Tavaszom, tudod-e, hogy

Dicsőséged kinek köszönheted?

Mi az, mi után lágynak érezlek, selymesnek,

Madárkoncertes, vágyakat pezsdítő,

Andalítón édesnek, kedvesnek?

Illatokba burkoló, reményeket beváltó Tavasz!

Deres ágakra emlékező rügybontó fákkal

köszön tőled el a Tél.

Ha ő nem csikorog, és nem dermeszt be orrokat jeges széllel,

Ki is örülne neked,

Tavasz, te barkás csoda, ki megbirkóztál a Téllel?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom