Pokol tornácán

feri57•  2020. október 29. 06:30  •  olvasva: 141

Pokol tornácán


Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,

Kopár kies tájat a szél járja át.

Lassan sétál a holdsugár az égen,

S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.



Mit keres egy költő-e siralmas vidéken,

Elmémben örömöt és bánatot idézek.

Bűn, nyomor, kín ez a falu reménytelen.

Hol kábítószer az úr, ott az élet esélytelen.



Szívemben érzem-e lelki világot,

Nézem a hófelhők vonulását, s felkiáltok!

Miért tép szét -e nyomor ennyi életet!

Szívem dallamán keserűség pereg.



Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,

Kopár kies tájat a szél járja át.

Lassan sétál a holdsugár az éjjen,

S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.


Csík Ferenc Tarnazsadány. 2020,szeptember 30.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Dram2024. február 7. 21:30

Elgondolkodtató villanások
az élet adta nehézségekből.
Üdvözlettel; András.

erika51852023. január 31. 08:10

Megfogott a versed.
Szép.
Gratulálok !

Erika

Notratayamun2021. március 5. 20:36

Komoran szép. Szeretem.

Törölt tag2020. október 29. 21:50

Törölt hozzászólás.