Metamorfózis

feri57•  2020. május 12. 11:12  •  olvasva: 90

Metamorfózis

Madárrá vált a nagymamám,
könnyű szárnyán messze szállt.
Átrepült rónát, erdőt, hegyet
az én nagymamám.

Csicsergő hangját hallom ma is,
ülj az ölembe, kis unokám.
Boltból hozta a cukrot, csokit
az én nagymamám.

Madárrá vált a nagymamám,
elrepült tőlünk egy délután.
Azóta sírok szüntelen,
nélküle üres az életem.

Emlékszem, akkor tavasz volt,
1976 márciusa, nem ma volt.
Emléke mostanában visszajár,
madárrá vált a nagymamám.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. augusztus 4. 12:57

messze szállt isten országa felé s madár alakban bármikor visszatérhet, ez természetes, szép balladaszerű vers lett, nagyon megható s jó, gratula

Gicza2020. augusztus 4. 11:48

Szép visszaemlékezés elrepült időkre, a szeretett nagymamára ...
Ágnes