Mert nagyon szeretlek

Csík Ferenc

Mert nagyon szeretlek

A völgy, ahol dobog a szívem

Leszáll az este
vörös fényárban.
Érted sír a szívdobbanásom,
ajándékom, hallgasd a hegedű dalát.

Fenn a felhőkön pihenünk árván,
míg a vörös alkonyban
tisztul a szerelem dala hegedűm húrjain.

Piros rózsák szirmaiban
fürdik az alkonyban lelkünk.
Mert nagyon szeretlek.
Égő gyertya fénye, ünnepi láz.

Szél suhan simogatón, lágyan,
kéz a kézben sétálunk a Tarna parton,
rózsaszín felhők fejünk felett,
véget nem érő pihekönnyű szerelem ringat.

Boldogságtól hasít vérző szívemben a fájdalom,
mert nagyon szeretlek,
néked szól a bús dalom.

Mert hitben, szerelemben
élni légies könnyed zápor könnyekben,
elrejtem boldogságunk keserveit,
mert nagyon szeretlek.

Innentől senki más, csak te meg én!
A szellő lágy,
sétálunk a Tarna partján,
égnek a könnyeim... boldogság!

Tiszta, őszinte remegés,
el ne hagyj soha már.
De ha vihar jő, elsöpör majd mindent,
könnyű árban úszunk a boldogságban.

• Biztatás
• Remény