Csík Ferenc versei

Vers
feri57•  2020. május 12. 11:00

Szeretsz e holnap is

Szeretsz-e holnap is

Mondd, szerethetlek-e még holnap is?
Ha fájdalmas, kínzó gyötrelmek között nyújtom feléd kezem.
Falhoz vernek kételyek,
Csapodár, kicsapongó életek.
Úgy sorvaszt az élet, elemészt.
S te dacolva taposol lelkem mélyére,
Átkozva, gyűlölve és szeretve!

Arcom az éj sötét színe,
Távolba néz a szemem, a végtelenségbe,
S te azt kérded, szeretlek-e?
Vagyunk a mában, nélkülözve,
Sóhajodtól megreped a szívem,
Majd elvisz egy busz valahová a végtelenbe,
Ahonnan nincs visszaút.

Itt hagyok mindent, mit szerettem,
Az éj ölelő csendjét,
Nőt, unokát, gyereket.
S ha hasad a hajnalnak fénye,
Kérdem én:
Szeretsz-e még?
Szeretsz-e holnap is?

feri57•  2020. május 12. 10:59

Anyám

Anyám

Anyám arca fekete füstfelhő,
Anyám karja gyöngéden ölelő.
Anyám szíve szeretettel teli,
A szegénységet nehezen viseli.

Anyám, ha kérnek, ad,
Anyám, ha nem kérnek is ad.
Anyám cigány, ezért mindig megalázzák!
Anyám belülről sír, kívül sose lássák.

Anyám, ha kell, napszámos, cseléd,
Anyámnak a munkába sose kell ebéd.
Anyám néma csendben fésüli a haját,
Anyám, ha beteg, titkolja a baját.

Anyám arca fekete füstfelhő,
Anyám karja gyöngéden ölelő.
Anyám szíve szeretettel teli,
Mégis, mert cigány, mindenki megveti.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom