Csík Ferenc versei

Csík Ferenc

Nőnapra

Amikor megszólal a gitár a kezemben
Késő nyári délután,
A szerelem tűztengerén
Lassú táncot jár a halál.

És ha jön az éj,
Könnycsepp perdül az arcomon.
Akkor úgy szeretnék meghalni az ajkadon.
Zokogva sír a lelkem, hol vagy, szerelem?

Messze szállnak az égen a kismadarak,
Jön a tél, sivár lesz itt a táj.
A szerelem rózsaszín szemüvegét leteszem.
Mert te rútul elhagytál!

Amikor megszólal a gitár a kezemben,
Lassú táncot jár a halál!
Úgy szeretnék könnycsepp lenni az arcodon,
S meghalni a bánattól egy hajnalon.

• Szomorú szerelem

Csík Ferenc

A Tarna-parton sétálok egymagamban,
Szívemben tombol, zúg a hóvihar!
Sóhajom száll fel a magas égre,
könnyezik szívem, s velem sír a táj.
Mert ez a cudar élet kemény, levadássza népem!
Ajándékcsókjában keserű a nyár.

Tarna partján sétálok bús magányomban
Ködös reggelen, hószínű bánatomban.
A világon nincs szebb az én magyar hazámnál!
S mit érek én költőként a Tarna parti tájakon.
A magas Mátrát nézem, s elvakít a hó.

Elmerengek múltunk szép emlékén,
Hol árván maradt, szél-tépett tanyákon
Cigányainkkal tanyáztam rég.
Tábortüzeinknél szép, barna lányok táncot jártak,
Hegedű és bőgő hangja bezengi a kies tájat.
S én sétálok egyedül a falum peremén.

• Remény
• Szenvedés

Csík Ferenc

A hét lakat

Nékünk nincs hazánk e földkerekén,
De miért utál minket a nagyvilág?
Sorsunk örök pecsét zárja,
Hét lakattal le van zárva,
Hét lakattal le van zárva.

Ólomnehéz a szívverésem,
Viselem sorsunk végzetét.
Nyújtsd ki kezed, emelj magadhoz,
Egy nép e nézetért kiált,
Egy nép e nézetért kiált.

Adj erőt, hogy magamhoz térjek,
Istenem, tegyél csodát!
A várandós anyák sorsát
Ne kövesse rút halál.
Ne kövesse rút halál.

Nékünk nincs hazánk e földön,
A szeretet lángja mégis ég!
Sorsunk örök pecsét zárja,
Hét lakattal le van zárva,
Hét lakattal le van zárva.

Tarnazsadány, 2018. augusztus 5.

• Cél
• Reménytelenség

Ne sírj

Kérelem

Anyám, ne sírj a sírodban,
Ha fiad vergődik a kínokban.
Hiszen Jézus szenvedését hordom,
Vállamon nehéz a súly.

Apám, ne ejts könnyet értem,
Ha harcom kudarc - kudarcot ér!
Letérdelek a sírod elé,
Apám, nyugtass engem, s őrizd álmomat.

A végtelenség búval, bajjal tele,
Lassan búcsút int a nyár.
Fák levelei lehullanak a porba,
Tépi a szél a háztetőm.

Tarnazsadány, 2018. augusztus 5., Hideg vég.

• Sors
• Csalódás

Csík Ferenc

Azokról szól, akik elvesztették párjukat

Ki látott már égig érő szerelmet,
hol sírva eszi kenyerét a szeretet.
Elmennék én tehozzád, de az élet visszatart!
Szívemnek bús dobbanása elapaszt.

Láttatok már égig érő szerelmet?
Boldogságban menetelt a szekerem.
Szivárványos ég alatt ma könnyezem,
nem találom már a párom sehol sem.

Eltemettem, a sírodon zokogok,
elfeledni lényed soha nem fogom.
Árva szívem most lett igazán szomorú,
a sírodon friss még a koszorú.

Láttatok már égig érő szerelmet?
Megöl engemet a végtelen szeretet.
Marcangolja szívem, lelkem a bánat,
meg kell halnom erőtlenül utánad.

Üres lett már az életem nélküled,
nincs helyem a világon nélküled.
Ki látott már ily szomorú szerelmet,
átok veri a lelkemet, kegyetlen.

Tarnazsadány, Heves megye, 2018. szeptember 21.