Az öreg koldús

feri57•  2020. május 12. 11:01  •  olvasva: 40

Tétován állsz és elrohansz,
Semmibe a végtelen felé.
Azt veszed észre, hogy öreg vagy,
S hajolsz egy kék csillag felé.

Egy szombat este álmosan koldultál,
Korgó gyomorral néztél az éjbe,
S lekandikált hosszú hajad fürtjei,
Ősszel a Szíriusz felé.

Botladozva jársz, kelsz,
Új utak felé,
Észreveszik s rugdalják!
Sebei nyilallnak belé.

S most, lám? Eltűnődik a jó öreg,
Ki költő volt és verset írt.
Most unszolják verítékein,
A törvény kezei.

Ifjan leélt szenvedések,
Gyönyörrel mondta, élni jó!
Nézte a folyót, messze visz - gondolta -
A kék öböl felé.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom