Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A múlt
feri57 2020. május 12. 11:15 olvasva: 48
A Múlt
Megfáradt lelkek... 2
Nincs többé lelkünknek haragja,
Lángoszlopok égették házaink halomra!
Nincs bennünk öröm békére várva,
Holt lelkünk a bánattól árva.
Fáink lombjai fölött
Falunk harangja száll messze,
Lelkünkből a bánatot hogy kiterjessze,
És a szunnyadókat felébressze.
Nincs reményünk,
Elhagyott bennünket az Isten!
Ott állok felemelt, kérlelő kezekkel a sziklaszirten.
A népem békére, nyugalomra intem.
Ha tavasszal a nap bíborvörös fényével kel,
Ártatlan lelkek, titeket némán átölellek.
S az idők végtelenjén
Megpihen a szívünk Istenünk végtelen kegyelmén.