A múlt

feri57•  2020. május 12. 11:15  •  olvasva: 48

A Múlt

Megfáradt lelkek... 2

Nincs többé lelkünknek haragja,
Lángoszlopok égették házaink halomra!
Nincs bennünk öröm békére várva,
Holt lelkünk a bánattól árva.

Fáink lombjai fölött
Falunk harangja száll messze,
Lelkünkből a bánatot hogy kiterjessze,
És a szunnyadókat felébressze.

Nincs reményünk,
Elhagyott bennünket az Isten!
Ott állok felemelt, kérlelő kezekkel a sziklaszirten.
A népem békére, nyugalomra intem.

Ha tavasszal a nap bíborvörös fényével kel,
Ártatlan lelkek, titeket némán átölellek.
S az idők végtelenjén
Megpihen a szívünk Istenünk végtelen kegyelmén.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!