Ebben a blogban még nincsenek bejegyzések.
Csónakom a nyílt vízen ringatózik, messze a sirályok hangját hallom, de távolodnak a szárazföld morajai. Befészkelte magát egy gondolat a fejembe,bevallom nem is értem. Ez a jó, a magány már nem rémít meg,úgy mint korábban. Felkavarta valami áramlat a vizet, érzem a levegő picit hűvösebb lett. Kezemmel a vízbe nyúltam, ám az melegen simogat. Fodrozódik a víz,de túl nagy még a csend,csak az evező lapát merül el olykor,és hallom a víz locsogását. Szürkül, és hűl a levegő is, csak víz amerre a szem ellát, de az is lassan fekete. Nincs most idő, nem sürget senki se,béke van. Lelki béke.
Szerkesztő: Dorapoet
Figyelők: 0