Elhagyatott

(MARIKA, AKIT MANYINAK HÍVTAK- 8)

 

Az emberek életében hol csendesebb, hol pörgősebb időszakok váltják egymást. Ha azt hisszük, hogy ezek az időszakok törvényszerűen következnek, tévedünk. Nem egyforma időszakokban töltjük életünket. A külső hatások meghatározóak. Ebből adódnak, a korosztályok nézeteltérései is. Jó esetben viszont nem minden korosztályt érint egy háború, vagy gazdasági váltság. A nyugalom, a békés élet is lehet kihívás. Talán nagyobb is, mint amit gondolunk.

 

Valami titokzatos módon Manyi és Karcsi tűzszünetet kötöttek. A Kislány éppen egy táborban volt, amikor még a szolgálati lakásból indult, de már a Házba érkezett. Már ott kezdte középiskolai tanulmányait. Manyi berendezte a közben belülről bevakolt házat, linóleum is került a betonra. Nusikától egy csillárt kapott, azzal a megjegyzéssel, hogy „tudod, Manyikám mennyi ba@ást látott ez a csillár!” Eddig is sejtette, hogy a keresztmama nem volt szent, de eddig ezt a dolgot nem nevesítette. A család egyszer-egyszer meglátogatta őket, önmagukat nem megtagadva hozták véleményüket, társaságukat.

Emésztő építés, víz, gáz bevezetés… jöttek a következő évek programjai. A beköltözés után ici-pici nyugalom, a ház rendeltetés-szerűen berendezve. A mama örült, hogy végre sajátjában él a lánya. Látta, hogy egyre jobban romlik egészsége. Segíteni próbált.

Aztán újra jöttek a veszekedések. Karcsi éppen Manyi elől menekült, amikor az ebédlő ajtót be akarta csukni, Manyi az ajtó és az ajtófélfa közé került. Csúnyán felhasználta ezt a balesetet volt férje ellen. Rákospalotán mindenkit Karcsi ellen hangolt.

A házat leválasztotta. Karcsi a ház egyik felében, Manyi és a Kislány a másikban. Mivel még nem volt nagykorú a gyermek, Karcsinak gyermektartást kellett fizetnie.

Manyit már leszázalékolták. Hogy éppen miért? Sok-ízületi gyulladás, bronchitis, vagy a nőgyógyászati műtét lehetett az oka? – egyre rosszabbul lett. A csinos asszonykából nem maradt más, csak fénykép. Volt, aki még gúnyolta is, hogy: minek ment egy 11 évvel fiatalabb emberhez. Pedig ez pont fordítva volt. Manyinak maradt a lánya és a Kossuth cigaretta. Láncdohányos volt, így a reggelek köhögős-fulladásos rohamokkal teltek. Manyi most már mindenkit kiosztott, mindenkinek elmondta a véleményét.

Mint minden rendes tinédzser, az ő lánya is lázadt. Az összes lázadás passzív volt, mert úgy érezte anyja megfojtja. Annyira félti, hogy sehová nem engedte el. Hol a pénzre, hol a rosszulléteire hivatkozva.

Az elektrikusokat megbecsülte a vállalat. 1976 környékén járunk. A gyerektartás megemelkedett, innen tudta meg, hogy volt férje karrierje felfelé ível. Ez bántotta, hangot is adott véleményének.

Volt még néhány próbálkozása az egészségügyi ellátással, kezelték ízületeit, bronchitisét. A hörgőtágító alkoholtartalmú készítmény volt, így amikor egyszer rosszul lett az utcán és azt mondták rá, hogy „részeges vén kurva”, úgy döntött, nem megy többé kezelésekre.

Manyit éppen az ORFI-ba vitték be, ott kezelték, amikor jött a hír, hogy az édesanyja meghalt.

A Kislány bement hozzá a kórházba és az orvosaival egyeztetve elmondta a mama halálát.

Manyi még megtörtebb lett.

A temetésen ott volt. Sírt, simogatta édesanyjának csodaszép arcát. A külső szemlélő számára hihetetlen látvány volt. Manyi megtörtebb volt halott anyjánál.

A rákospalotai család készült átrakni székhelyét Törökbálintra, hozzá, de ő erre már nem volt nyitott.

Három öccse volt, a legidősebbet a Mama temetésen látta utoljára. Középső öccsét Károlyt akkor látta utoljára, amikor az elment hozzá meglátogatni, hogy megmutassa új, nagy, fekete autóját. Feri járt hozzá, vele tartotta a kapcsolatot.

A lánya dolgozni kezdett.

Ha olyan fiú került a lánya közelébe, akiről azt feltételezte, hogy érték neki a ház, már össze is boronálta őket. Persze csak a házasság volt elfogadható. Így lánya alig töltötte be a tizennyolcadik életévét, amikor férjhez ment. Tíz hónap múlva megszületett az unoka. Manyi boldog volt, mert mire a Baba megérkezett, lánya korai házassága tönkrement. Így újra volt körülötte család. Bár a ház nem épült tovább. A Baba megszületése magával hozta, hogy Manyi és Karcsi újból szóba álltak egymással. Élvezték a nagyszülői szerepet. (Veszekedni ezen is sikerült, de a rideg ellenségeskedés enyhült.) Egy házban, külön lakásban  még elviselhető volt köztük az élet.

1979-re valami nagyon megszakadt benne. Az unoka szent dolog volt, de mintha a lánya átvette volna a belső ellenség szerepét. Most a Kislány lett a mindennapok elszidott és utált családtagja. Próbálta ebbe az ellenségképbe Karcsit is bevonni, de ő erre nem volt hajlandó. Ez nem tett jót újjá-szerveződő kapcsolatuknak.

A cigaretta maradt egyetlen boldogsága, - mondta időnként. Lánya nem olyan lett, mint amilyennek ő azt eltervezte, így folytonos elégedetlenségének mindig hangot adott.

Ha ideges volt, lányát az örökség megvonásával, (hogy mindent majd kedvenc öccsére, Ferire hagy) fenyegette.

Aztán Feri meghalt. Az élet újból halálos sebet ejtett Manyin. Most érezte magát végtelenül magára hagyottnak.

Maradt neki a lánya, unokája, volt férje és néhány szomszéd. Mire az idő az 1980-as évekbe sodorta, már összes fájdalmát ráöntötte egyetlen gyermekére és múltjának összes szereplőjére.

Senki sem szereti hallgatni, hogy mindig csak szidják. Elfordultak tőle.

Egy vita után este, a lánya és unokája szobája előtt tüzet gyújtott.

A lánya, gyermekével együtt elköltözött.

Időnként meglátogatta.

Félve ugyan, de Manyi kérésére a négyéves Babát egy-egy hétvégre nála hagyta.

Manyi akkor boldog volt.